Nehéz feladatra magad vállalkoztál
Mikor e Földre születtél, menyből alászálltál
Fáradt vagy meguntál embernek lenni
Egy napon úgy érzed nem érdemes élni
Túl sok a feladat, a társadalom aljas
Mindenütt csalódás, fájdalom és falak
Nincs jogod az életedet magadtól eldobni.
Ki adta lelked, ha eljön időd, majd visszaveszi
Felelős vagy azokért kik téged szeretnek
A fájdalom órái "krisztusivá" tesznek
Lelked fájdalma a legnagyobbak kínja
Másokkal azt megosztani senki nem tudja
Vidd keresztedet, mit sorsod rád tett
Fájdalommal teli élet-út a Golgotára vezet
A Természet megtisztelt mikor alkotott téged
De téged mit érdekel, csak a szenvedésed
Vágyod, hogy fájó tested haljon el el már végleg
Mint por, szállnál tovább sivatagi széllel
A sors emberi mértékkel bízott reád dolgot
Feladatod, hogy hagyj magad után nyomot
Azt hiszed pihenhetsz? Szép csöndben aludnál?
Tévedsz, mert most az a dolgod, hogy elfáradjál!