Lelki-fröccs
Írta: lambrozett Dátum: Március 17 2012 18:42:04
V
Arra jutottunk beszédünknek sodrával,
hogy embernek arca nem egyez' látvánnyal -
fogantatás után már létezünk belül
s ahogy drágul lelkünk, úgy öregül testünk.
Teljes hír
Vajon a lélek is bepókhálósodik?
időnek múltával az is korosodik?
erről tanakodtunk jópáran a minap
közérdekű témája sokunkra kihat.
Fogható test-képünk eléggé kegyetlen
ám bensőnknek a bőre ebben veretlen
félnénk mi, ha látnánk, ráncát szép-szívünknek
elakadna hangunk, ha hinnénk szemünknek.
Nézésünk meresztjük befelé fordultan
az éveknek súlyát keresve magunkban
nincsen ott más, ami utalna sorsunkra,
csak vénné nőtt dalunk kottáztuk világra.
Arra jutottunk beszédünknek sodrával,
hogy embernek arca nem egyez' látvánnyal -
fogantatás után már létezünk belül
s ahogy drágul lelkünk, úgy öregül testünk.
Amikor szüretelnénk érett gyümölcsünk,
térdünk sajnos megrogy, karunkhoz nőtt görcsünk,
pedig éppoly ifjúnak találjuk külsőnk,
akár benn az én-ünk füstölög rajt' nyüzsgőn.
Dohog, mert nem érti a dolgok menetét...
miért hiszik róla, hogy ő is elaggott?
hogyha a kéz minden levelet feladott,
hogyha a láb izma ezredszer elsajgott,
hogyha a két szem már mindent megpillantott,
hogyha a szív zakatolása zaklatott,
hogyha az út végén a zászló elfoszlott...
miért?
miért?
miért?
(2012.január)