Hála hangján
Írta: Hullocsillag Dátum: Március 20 2012 04:55:01
H
Talán nincs egyebem: csak dobbanó szívem,
De azt mindenkor magammal hordom.
Felhőkkel s napfénnyel osztozom egyaránt
Aprón kicsinyke emberi sorson.
Teljes hír
Talán nincs egyebem: csak dobbanó szívem,
De azt mindenkor magammal hordom.
Felhőkkel s napfénnyel osztozom egyaránt
Aprón kicsinyke emberi sorson.
Hogy nem sétáltál vakon keresztül rajtam,
Mint halovány, szellemszerű testen,
Hogy megálltál, és kitártad két karodat:
Köszönetem az ajkamra festem.
Bármit adtál: arany nekem, fénylő arany,
Mert a nincsben kincs a kis-kevés is;
Báli ruha a hordott-kopott félcipő,
S a falat kenyér: igazi klasszis.
Hálám a boldog könnytől csillogó szemem,
A nyelvem hegyén remegő ima,
Kinyújtott, időtől sújtott kézfogásom,
És mosolyom: az a tükörsima.
A hálám, ha tudom, szép szavakba öntöm,
Mert tán nincs egyebem: csak a lelkem.
Szívem érted dobog ezer köszönömöt,
Arcodra álmomban emlékezem,
Mert adtál, egy kis reményt, hogy a jövő holnapom még szebb legyen,
És napvilágos hitben ragyog fel a ma bennem élő jelen.