Varsolci ősz
Írta: iytop Dátum: March 30 2012 21:15:38
V
Az ajtót kinyitottam,
Láttam az Őszt, ahogyan hívott és
Sietve mondtam: Ne félj, megyek feléd, tőlem nem szabadulsz.
Teljes hír
Gyönyörű aranyszíne lett a domboldali falevélnek,
S a láthatár hamuszürkében kialudt,
Az ajtót kinyitottam,
Láttam az Őszt, ahogyan hívott és
Sietve mondtam: Ne félj, megyek feléd, tőlem nem szabadulsz.
Puskámat magamhoz vettem,
A lapályon egy szalonka magányosan ült,
A szél hidegen szaladgált,
S a madár felreppent mellőlem,
Itt hagyott, a kis lilealakú lény elrepült.
Az Ősz tovább hívott,
Oda a szőlős felé.
A tőkéket az emberek földdel betakarták,
Éreztem az Ősz illatát,
Most ő jött s közeledett felém.
Egy vágy az mi környékezett:
Hol vagy, hol van a verandás házunk,
S hol vagytok napjaim ?
Fecskék ...
S a jó barátok,
Ti kiváló társaim !