Pusztulásra ítélve
Írta: sziszifusz Dátum: April 05 2012 16:29:32
MM
Megtántorodtunk létünk mocsarában,
már nem kérdezzük mit hozhat jövőnk,
élő halottként lézengünk a mában
s porladunk, mint két kivágott korhadt tönk….
Teljes hír
Pusztulásra ítélve
Megállapodtunk a lét igazában,
együtt terveztünk göcsörtös jövőt,
betakargattál ha mégis csak fáztam
álmot sóhajtva a köldököd fölött.
Hiába kértük a vén teliholdat,
– tollpihe ágyunk hadd legyen örök,
mert ránk tört fojtón a fénytelen holnap,
s gyötrődtünk tovább a kételyek között.
Megállapodtunk létünk igazában,
hogy nem halhatunk meg külön-külön,
de csak ritkán tudtunk szépülni a lázban.
Örömünkben mérget virágzott az üröm….
Lehullt a rózsánk mélyvörös szirma,
tüskés szárából kibuggyant a múlt,
mintha egy fájdalmas vérrögöt sírna,
és álmunk a vázánk poshadt vizébe fúlt.
Megtántorodtunk létünk mocsarában,
már nem kérdezzük mit hozhat jövőnk,
élő halottként lézengünk a mában
s porladunk, mint két kivágott korhadt tönk….