EDUARD MÖRIKE: NAGYHÉT
Írta: Szollosi David Dátum: April 06 2012 05:36:59
H
Óh, te szent Nagyhét, szenvedés tanúja,
Mily méltó vagy e tavaszi gyönyörre!
Kereszt árnyékát vetíted a földre,
Akár a napfény sugárkoszorúja.
Teljes hír
KARWOCHE
O Woche, Zeugin heiliger Beschwerde!
Du stimmst so ernst zu dieser Frühlingswonne,
Du breitest im verjüngten Strahl der Sonne
Des Kreuzes Schatten auf die lichte Erde,
Und senkest schweigend deine Flöre nieder;
Der Frühling darf indessen immer keimen,
Das Veilchen duftet unter Blütenbäumen
Und alle Vöglein singen Jubellieder.
O schweigt, ihr Vöglein auf den grünen Auen!
Es hallen rings die dumpfen Glockenklänge,
Die Engel singen leise Grabgesänge;
O still, ihr Vöglein hoch im Himmelblauen!
Ach dort, von Trauermelodieen trunken,
Und süß betäubt von schweren Weihrauchdüften,
Sucht sie den Bräutigam in Todesgrüften,
Und Lieb' und Frühling, alles ist versunken!
_______________________________________
NAGYHÉT
Óh, te szent Nagyhét, szenvedés tanúja,
Mily méltó vagy e tavaszi gyönyörre!
Kereszt árnyékát vetíted a földre,
Akár a napfény sugárkoszorúja.
És némán engeded alá a fátylad,
Hogy tavasz bontson rügyet mindig abban;
Virágzó fák közt ibolyaillat van,
S minden madár ujjongó dala árad.
Csitt csak, madárkák, künn a zöld ligetben!
Körös-körül tompa harangütések,
Angyalok kara, halk siratóének;
Csitt csak, madárkák, fönn a kék egekben!
Ott gyászos dallamoktól részegülve,
S bódítón édes, nehéz illatokban
Te vőlegényed keresed a sírban,
Hol szerelem, tavasz – mind elmerülve!
____________________________________