BELLA AHMADULINA: GONDOLTAM
Írta: Szollosi David Dátum: April 18 2012 05:13:35
H
Én azt gondoltam, ellenségem,
Nehéz nyűgöm vagy, nagy bajom.
Csak szimpla hazug! Észrevettem.
S amit játszol – olcsó nagyon...
Teljes hír
Я ДУМАЛА…
Я думала, что ты мой враг,
что ты беда моя тяжёлая,
а вышло так: ты просто враль,
и вся игра твоя - дешёвая.
На площади Манежная
бросал монету в снег.
Загадывал монетой,
люблю я или нет.
И шарфом ноги мне обматывал
там, в Александровском саду,
и руки грел, а всё обманывал,
всё думал, что и я солгу.
Кружилось надо мной враньё,
похожее на вороньё.
Но вот в последний раз прощаешься.
В глазах ни сине, ни черно.
О, проживёшь, не опечалишься,
а мне и вовсе ничего.
Но как же всё напрасно,
но как же всё нелепо!
Тебе идти направо.
Мне идти налево.
________________________________
ÉN AZT GONDOLTAM…
Én azt gondoltam, ellenségem,
Nehéz nyűgöm vagy, nagy bajom.
Csak szimpla hazug! Észrevettem.
S amit játszol – olcsó nagyon...
Egyszer a Manyezsnaja utcán,
Pénzt dobtál föl a hóban,
S találgattad a rézkopejkán,
Szeretlek-e valóban.
Fáztam. Sáladba bugyoláltál,
A Sándor-kertben még fagyott,
Kezem dörzsölted, s hazudoztál,
Gondoltad, én is csak csalok.
Hazugságod fejem felett:
Mint károgó varjúsereg.
De most, hogy elbúcsúzol tőlem,
S bú, öröm nem lakja szemed,
Ne szomorkodj, túléled bőven…
Nekem úgyszintén egyre megy.
Hiába volt hát minden,
Minden oly értelmetlen!
Te jobbra mész majd innen,
Az út balra visz engem.
__________________________________