Napkelte
Írta: goethe Dátum: April 24 2012 18:26:32
V
Bársonyként inog lelkem,
S a tavasz árasztja illatos képeit,
Tudom végre, a remény él,
S éltében, végre Velem mesél!
Teljes hír
Bársonyként inog lelkem,
S a tavasz árasztja illatos képeit,
Tudom végre, a remény él,
S éltében, végre Velem mesél!
Elmentünk egymás mellett,
S nem éreztük a percet,
Elkésve jött gyötörni a pillanat,
Jelen lenni, Veled, az volt a pirkadat!
Miért?
Könnyű ingként, levetetten,
Hever minden elem, s lelkem,
E percben feltámadott,
Majd illúziók gyötörnek és lázadok!
Lelkem parázslik, izzik és lángol,
Testem perzselt háborút harcol,
Kellesz, Téged, Én, - AKARLAK!
Nem kapni meg, átok és magány magamnak!
Kérlek hát, ha először és utoljára is,
De add oda magad, Nekem,
S azokon a pillanatokon át,
Tudod majd, hol a mennyország!
Hajnalodik! A nap aranyat sző,
Mindenre - Ránk is! Tudhatod!
Majd bársonyként inog lelkünk,
S a tavasz árasztja illatos képeit!
2012.04.20.