SZERGEJ JESZENYIN: HOLD SÜT ABLAKOMBA 1-3
Írta: Szollosi David Dátum: May 03 2012 05:18:19
MM
Hold süt ablakomba, alant a szél üzen,
Lombját hullató nyár fénylik ezüstösen.
Teljes hír
НАД ОКОШКОМ МЕСЯЦ…
Над окошком месяц. Под окошком ветер.
Облетевший тополь серебрист и светел.
Дальний плач тальянки, голос одинокий -
И такой родимый, и такой далекий.
Плачет и смеется песня лиховая.
Где ты, моя липа? Липа вековая?
Я и сам когда-то в праздник спозаранку
Выходил к любимой, развернув тальянку.
А теперь я милой ничего не значу.
Под чужую песню и смеюсь и плачу.
_______________________________________
HOLD SÜT ABLAKOMBA…
Hold süt ablakomba, alant a szél üzen,
Lombját hullató nyár fénylik ezüstösen.
Sír a harmonika, rá a magány felel,
Mily távoli vagy te, hozzám mégis közel.
Sír, nevet a nóta, szomorún, harsányan,
Hol vagy te vén hársfa, régi, kedves társam.
Valamikor én is, ünnepek hajnalán,
Mentem a kedveshez, szólt a harmonikám.
Most neki én semmi, senki fia lettem,
Más nótára muszáj sírnom és nevetnem.
___________________________________________
ABLAKOM FÖLÖTT HOLD…
Ablakom fölött hold, alatta szél járja,
Ezüstösen fénylik a lombvesztő nyárfa.
Harmonika hangja sír oly magányosan,
Nagyon szívhez szólón, nagyon távolian.
Dala sír és kacag, hetykén, szomorkásan,
Merre vagy, kedvenc fám, évszázados hársam?
Én magam is egykor, ünnepnapon, korán,
Kedvesemhez jártam, húzva harmonikám.
De most kedvesemnek én senki sem vagyok,
Mások dalaira sírok és kacagok.
____________________________________________
ABLAKOMBAN HOLDFÉNY…
Ablakomban holdfény, alatta szél járja,
Ezüsttel világít a vetkőző nyárfa.
Messziről magányos harmonikaszó sír,
Távoli a hangja, nekem mégis gyógyír.
Sír-kacag a dala, lelkem igaz társa,
Hol vagy, kedves, hol vagy, te százéves hársfa?
Hajdanában én is ünnepeken, korán
Jártam kedvesemhez, húztam harmonikám.
De most a kedvesnek nem vagyok én senki,
Más dalra kell nekem sírni és kacagni.
_____________________________________________