Az utolsó vacsora
Írta: iytop Dátum: May 19 2012 06:02:02
H
Az utolsó szentséges vacsoránál, ott a fenti szobában,
Jött Jézus és az apostolok körébe ült.
A gyertyatartóból a gyertya sárgás fényt szórt
A meleg maceszre s az élettelen bárányra,
Teljes hír
Az utolsó szentséges vacsoránál, ott a fenti szobában,
Jött Jézus és az apostolok körébe ült.
A gyertyatartóból a gyertya sárgás fényt szórt
A meleg maceszre s az élettelen bárányra,
Kinek más hibája nem volt.
Oly kellemes volt ez az alkalom s minden előkészítve,
De jaj, a gazda, a szolgálót, hogy Jézust fogadja elfeledte,
Legalább egy rabot vagy egy gyermeket küldött volna,
Lábbelijének bőrfűzőit bokájáról kioldja,
S lábait vízzel mossa.
Valahogy látszott, mind a tizenkét apostol szégyenkezett,
S önmagukat gondolatuk kérdezte:
Hogy fogunk ülni a mai imánál ?
Vagy ki lesz az,
Aki szolgaként,a tanitónak lábait megmossa az utolsó vacsoránál.
A Jóisten figyelt és lágyan megszólalt:
- Péter, nem akarod ma este te hozni a törölközőt?
- Én már öreg vagyok ...
- És Te, András, mint a legfiatalabb ...
- Uram, még vak s az utolsók között vagyok.
-Te Fülöp ...
-Ó mindent Én vettem.
-Te, nem akarnád ?
-Szomorú vagyok, bennem valami harcol,
Én vagyok a hitetlen Tamás, úgy hiszem.
Úgymint az új hajtás ki a törzse köré csavarodik,
A Világ Ura letérdelt megmosva a tanítványok lábait,
S így a járomban maradt Jézus,
Az élet királya,
Rab maradt és szolga a dicsőség otthonában.
Tanulság legyen ez számotokra,
Űzzétek ki magatokból a büszkeséget, álmodozást, álmot,
Vegyétek szeretettel a törölközőt,
Mert az, aki ezt megteszi,
Csak az kaphat koszorút, örök lángot.