Óda
Írta: Rika Dátum: May 21 2012 22:20:55
MM
ajkam érintette hűs húsodat
testedet teljesen nekem adtad
szomjamat oltva édes nedveddel
cirógató ágak ringattak el
Teljes hír
első látásra raboddá váltam
rám mosolyogtál pirospozsgásan
varázsolva szálfatermetedtől
többé nem szabadultam kertedből
ajkam érintette hűs húsodat
testedet teljesen nekem adtad
szomjamat oltva édes nedveddel
cirógató ágak ringattak el
hatalmas árnyékod ölelt védett
bátran szemeztem termésed néked
de a korábbi enyhe szellőcske
visszatért viharrá erősödve
óh én drága korai kedvesem
májusban ízed nem érezhetem
derékba tört féltékeny szélvihar
mindent mindent csak magának akart
nem ölellek nem ízlellek többé
képed szívemben marad örökké
kereslek de helyeden csak nagy űr
kertem zugára sivárság terül
----------
lombján most is valós a korona
hol virágjaim lehajolt oda
mintha búcsúzna nem zúzott nem tört
szerény meggyfa kit a vihar megölt