Ha csalódtál úgy igazán valakiben,
Hogy egy álmod halált halt, hirtelen.
Ha a fájdalomtól szíved egyre korhad,
És már semmi sincs, ami vigaszt ad.
Ne tartsd magadban túl sokáig, ne időzz,
Sírd ki gyötrő bánatod mielőbb.
Nézz fel, meséld el a fénylő csillagoknak,
Ők majd csendesen végighallgatnak.
Gondolj a Holdra, mely szomorúságában
Az éjsötétben szenved egymaga.
Folyamatosan veszít teljességéből,
De végül mindig újra tündököl.
Gondolj apály idején a csonka partra,
A tenger őt is könnyen elhagyta.
De jön egy újabb hullám, s a dagály vízén
Vidáman zúgolódik majd a fény.
Letörli összes könnyed a Nap, ha felkel,
Az élet tele van örömökkel.
Mosolyogj, úgy könnyebb lesz minden egyes nap,
S a bánat majd szíved sorsára hagy.