Merengés ötnyolcadra
Írta: sziszifusz Dátum: May 28 2012 20:32:29
V
Sodrásod fürdet,
tisztítja tüzem,
sziklát kerülget,
csobogva üzen.
Teljes hír
Merengés ötnyolcadra
- Folyód partjára
nagy sátrat verek,
napsárga vászna
jó meleg, kerek.
Kötele fénye
űzi majd a bút,
nedűd remélve
habjaidba fut.
Sodrásod fürdet,
tisztítja tüzem,
sziklát kerülget,
csobogva üzen.
Azt üzeni hogy
messze jár a vég,
rongyosunk befog
foltozódni még.
- Mielőtt az ár
tengerbe rohan,
vágyad rám talál,
medremben fogan.
Szorosan fogd a
drága kavicsot
melyet sorsod ma
elébed dobott!
- Suttogott folyód,
lágyan átölelt,
kérte a Napot
s többé nem felelt...
Csöpp hordalékod
markomban pihent,
úgy fájt a félhold
hogy már sírt a csend.
Egy darabig még
néztem kezemben,
de valamit rég
meg kellett tennem:
Lehozni végre
a sárga vásznat,
hogy megszűnjék e
gonosz varázslat,
hogy melegsége
borítsa utad,
melynek mélyébe
öblöd befogad.
- Így merengtem én
sziklás partodon,
de az ég helyén
izzott a korom.
Szürke porába
elmerült a fény,
sötétté vált a
hajdan szép remény.
Mert lelopni azt
mi rég kiégett,
s már nem nyújt vigaszt
hiába kéred,
- sajnos nem lehet.
Ábrándod vásznát
még fércelheted,
- egy életen át.