Mikor veled vagyok olyan furcsa nyugtalanság borzongat,
Hisz melletted csak úgy repülnek az egyébként vánszorgó percek,
És én nem, nem akarom, hogy az értékes pillanatok csak
Így, ilyen sebességgel rohanva a múlt részei legyenek.
A veled töltött idő megtanított rá, hogyan szeressek
Bele az életbe, annak minden kis vetületével együtt.
Megtanított arra, hogy vannak gyenge, kihunyó érzelmek,
S ha valami már rég eltűnt, azt örökre el kell hogy engedjük.
Csupán egyetlen kérésem lenne, add nekem, oszd meg velem
- Őszinte akaratodból - ezt a hirtelen elmúló napot,
- Engedd, hogy veled legyek és életed kis része lehessek –
S minden egyes nap elteltével majd add még nekem a holnapot!