Hullócsillag
Írta: Samu Dátum: January 13 2008 15:31:53
T
Sötétszürke égen sárga hold fölött
Teljes hír
Sötétszürke égen sárga hold fölött,
Ragyogó csillag amely tanyát ütött,
S elindul majd egyszer.
Útja hosszú lesz.
Tele az ismeretlen világ mindenn új kövével,
Melyet csak nagy sziklák csúcsán érhet el.
Vijjogó sasok közt lesz majd a tanyája
Ha égböl lehull s földnek alászálla,
Görcsös fák odvában lel majd otthont újra
Hová végítélet réme nem szólítja.
Tündöklö csillag ami eltünt ismét
S az ég szürke marad nem pedig sötétkék.
Megint sápadtan világít a hold
Mi égi lámpásnak rendeltetett,
Csendben várja mindig szép nap felkeltedet.
Ha feltámadsz egyszer szikkadt föld gyomrából,
Útnak indulsz mi rögös,
Mi nehéz lesz az ég szürke tengerén,
Végtelenbe nyúló felhök lágy ködén.
Lenézhetsz majd-e szomorú földre, hol:
Anyák fájdalommal szülik gyermeküket,
Láthatsz sápadt eltorzult arcokat,
Fájdalomtól meggyötört, sebekkel elborított
Véresen habzó testeket.
S a boldogságot hány ember arcán lelheted?
Ó! Hullócsillag ki a világot bejárod,
De a megnyugvást még te sem találod.
A sejtelmes égbolton meg nem pihenhetsz,
A föld útvesztöin csak halált lelhetsz.
Te ki az ég forró, felkavart üstjében
Jársz utolsó táncot a halálra készen,
S egyszer leesel az ég kárpitjáról
Mielött búcsúznál az egész világtól.
Fényed nem világít többé éjszakánként, hogy-e
Sötét földet beragyogja,
Halványabb lesz megint az éj szürke foltja
De pislákoló életét tovább folytatja.
Nélküled világlik majd az ég sötétkékje,
Újra hullócsillagot remélve.