Térdet hajtok
Még itt vagyok, még írhatok,
Istenemnek hálát adok.
Boldogtalan házasságban épp, hogy megszülettem,
Egyre jobban cseperedve, magányomra leltem,
Sors akarta, mind kinőttem, jöttek hullámvölgyek,
Rájöttem, hogy közelről nem, távolról szeretnek!
Minden vegyes, bármi munka, örömmel töltött el,
Nagy szerelmem, színpadi tánc, mennybe repített fel.
Kivilágosodott mára, hogy erre születtem,
Ezért adtam volna oda, az egész életem!
De hisz így volt, odaadtam, háttérben a család,
Ma már végre, meg is értem, mért volt Sorsom csalárd!
Minduntalan háborogtam, szenvedtem a létet,
Sosem akartam érteni, nagy vezeklésemet.
Még örülök, hogy írhatok,
Istenemnek hálát adok.
Mostanára világos lett, többszöri születés,
Árát, biztosan behajtja, régi bűnbeesés,
Úgy gondolom, azért vagyok, hogy ezt még leírjam,
Hátha más is tanulni fog, ebben a pokolban.
Csökken már a sebességem, jön a végállomás,
Ki-ki hova utazik el, itt van az átszállás.
Legfontosabb fordulópont; ez a mi életünk!
Egyedül kell bátran menni, nem fogják a kezünk!
Ha vonatunk beérkezik, én örömmel megyek!
Közel lévők, nem szerettek, ezzel jót is teszek!
Hála legyen és dicsőség, hogy ezt átélhettem!
Szabadító Gondviselőm, folyton itt volt velem!
Még itt vagyok, még írhattam!
Térdet hajtok, meghatottan!
Budapest, 2012. augusztus 17.