Az anyám szűköl, sajgó gondja van,
két ima között lappad hangtalan,
a múlt ölében keres és kutat ,
csak vékony ösvényt, nem a kiutat,
és szaporázva nyomában liheg,
sok egybemarkolászott évtized,
az évek hosszán didereg szegény,
bár égig ér, már alig éri fény,
az első lélegzettől van velem,
s az utolsóig visszaszeretem.