Elindultam a végtelen hosszú úton,
Lábaid nyomát keresem, kutatom,
Nekem kell Tőled bocsánatot kérnem,
Én voltam, aki elküldtelek Téged.
Rovom az út porát, nem talállak,
Neved is kiáltom, nem jön válasz,
Még az sem biztos, hogy jófele járok,
Gyere vissza hozzám szerelmes párom!
Szeress, ölelj, csókolj úgy mint régen
Mint mikor még szerelmünk mint csillag
Ragyogott az égen, minden este jöttél
Szerettél, el nem engedtél enyém voltál!
Nem küldenélek el magamtól többé soha,
Nem leszek én Hozzád, gonosz moszoha,
Jusson eszedbe millió csókos szép ifjuságunk,
Meglátod, hogy majd semmit meg nem bánunk!