Arctalan sorsok pokrócon hevernek
az aluljáró monoton zajában
A közöny odébbáll
Hadakozik bennem az indulat
Tehetetlen vagyok
Nem értem a folyton elvékonyodó várakozást
Itt hever lábunk előtt a gubanc
Inkább átlépjük a "problémát"
Oldja meg a franc
Többszólamúságban szenvedünk,
vakok és süketek lettünk
Hová lett a részvét?
Megrekedt bennünk a szeretet?