H.Gábor Erzsébet
Szüret
Lomha bús a táj, az ág, az ég, a föld,
már az ősz az úr, a szél, s a rőt levél.
Búza véka rejtekén - s a lágy kenyér -
elszaladt a nyár, a dús, a szép, a zöld.
Víg szüretre készen áll a „hadsereg”,
- messzi hordja szél az égre hangjukat-
tőke bánja, ritka már a nagy lugas,
körte, alma, szilva - rabja lesz gyerek.
Szája nyitva, árva kanna megtelik,
- várva mustra, öt-hat ember őgyeleg -
tán kitart az égi manna reggelig.
Cefre vonzza, sárga méhnek „őselegy”.
Inni kéne, oly vidám az este itt!
S ünnepelnek emberek, s az Istenek.
Szüret (2)
Lomha bús a táj, az ág, az ég, a föld,
elszaladt a nyár, a dús, a szép, a zöld.
Már az ősz az úr, a szél, s a rőt levél,
búza véka rejtekén - s a lágy kenyér -
Víg szüretre készen áll a „hadsereg”,
körte, alma, szilva rabja lesz gyerek,
- messzi hordja szél az égre hangjukat-
tőke bánja, ritka már a nagy lugas.
Szája nyitva, árva kanna megtelik,
tán kitart az égi manna reggelig.
Várva mustra, öt-hat ember őgyeleg,
cefre vonzza, sárga méhnek „őselegy”.
Ünnepelnek emberek, s az Istenek.
Inni kéne, oly vidám az este itt!