Vérbe fojtott ország
Írta: gufi Dátum: November 03 2012 17:13:05
V
Talpra állt a nép és hömpölygött a tömeg;
diák és munkás változást akart,
a vörös elnyomásból elegük lett.
Teljes hír
Albert Ferenc
Vérbe fojtott ország
Talpra állt a nép és hömpölygött a tömeg;
diák és munkás változást akart,
a vörös elnyomásból elegük lett.
Szép őszi nap volt, szinte nyárias meleg;
a levegőben jelszavak repkedtek,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!
A szabadság közel, népünk lázban égett;
letörte láncát és kinyílt bilincse,
hitte, az ördög megszelídült végre.
A tovaris is búcsút int valahára,
így most dönthet önnön sorsa felett,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!
Fordult a szél, eső szitált, vagy ködpermet;
és rozsdás levelek hulltak a földre,
pár ember vállán, fordult a köpönyeg.
Kelet felől újólag ördögök jöttek,
kétezer tank, s kétszázezres sereg,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!
Fegyvert fogott a nép, szabadságát védte;
mamut agyarral szemben egér állott,
s folyt drága vére az utca kövére.
Hős apák és ifjak hullottak porba,
temetőkké lettek parkok s a terek,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!
Majdan országszerte sortüzek dörögtek;
államvédelmisek lőttek tömegekbe
és haltak nők, férfiak és gyermekek.
Ekkor, már a nép vére hömpölygött,
s a vérbő patakok tengerré lettek,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!
Majd a vörös bosszú, pallossal kezében
hirdetett ítéletet, a legyőzött meg
került bitófára, hóhér kötelére.
Mások szótlanságban, börtönökbe zártan,
helyettük véres utcakövek beszéltek,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!
Vérszomjas hóhérok, kik hajdan ítéltek;
megkövetni a népet nem akarják,
pedig jó néhányan ma is köztünk élnek.
Kezükben azóta is ott a „nagykanál”
bár lelkükön szárad sok- sok magyar élet,
Emberek! Ezt soha el ne feledjétek!