Az anya
Írta: reitinger jolan Dátum: January 19 2008 11:46:42
Te vagy az hát, ki saját magadnál
Is jobban szereted, s elvitted gyermekem.
C
Teljes hír
Te vagy az hát, ki saját magadnál
Is jobban szereted, s elvitted gyermekem.
Csókkal becézed, s öleled magányát.
Nézz rám, s tudd, hogy szeretem.
Te vagy tehát, ki a helyemre lép. Nézd õt, mint önmagad.
Szépek a szemei. Nekem is tetszik, nemcsak neked.
Szerethetõen bohó, léha és konok néha,
S én az életét most neked adom. Igen.
Teljesen, bízva, hogy megóvod, pedig hogy
Õ hirtelen ellopta tõlem a szívét,
S adta neked, ki kedvesebb és jobb.
Hitte õ és higgye csak, hisz nekem ez minden megér.
Szíve az én szívem is, mindenki beleláthat.
Múltam rejtõzik rezgõ tekintete mögött.
Az én szemem tükre gyermekkorának.
Rosszalkodott sokat. S hogy ringattam õt !
Keblemre gyermekem hiába zártam,
Hisz tiszta levegõt kívánt, s a fénynek örült.
Játszott sokat. Mellemrõl leszakadva
Távozott csöndesen a karjaim közül.
S mikor már hitte nagy és erõs, újra gyengéd
S szeretõ volt hozzám, mint ki ölelésre szomjazik.
De mégis más volt, világos nekem már rég !
Észrevette szemem, mosolyom árnyait.
Ziláltnak vélt, s ok nélkül ingerülnek,
S kihagyó emlékezetemet nehezen bírta,
De érzéseink egymástól távol nem kerültek.
Sokszor esténként örömmel hagyott magamra.
De mi számít ! Fogd és szeresd lényét,
S ne légy féltékeny, ha szeretete visszanéz
Az enyémre, mert mikor hozzád ér, melengeti az emlék,
Egy szívre vágyik, mely mindent felidéz.
A kéz, a kar, mit nyújt, s kitár, engem hiányol,
S elveszett Édenét keresi szüntelen,
Lágy csókjai, mik hullnak ajkáról,
Mind az én csókjaim. Adós velük nekem.