Kóbor Szellem
Hálás régi tett,
Utána számba tett
Emlékek sorain,
Lógva az élet láncain.
Titkok, mik elmúltak,
A gyertya felgyulladt,
Ahogy az idő telt,
Mindig csak megfelelt.
Kinyílt a zár, de hiába,
A zavaros tér nincs zárva,
A jelen már éltet,
A a szó elcsépelt...
Elkopott a ceruza hegye,
Elveszett álmok kegye
Elmúlik szüntelen,
És reménytelen...
Tétova múltba merengve,
Újra meg újra megérintve
A régi arcának selymességét,
Visszavárni, miközben messzeségét
Érzi a szív,
Mert szétválaszt a sír...