Szeptember volt
Írta: csak-fater Dátum: December 02 2012 09:15:01
V
Szeptember vége volt,
Napot, nem takarta felhőfolt.
Ez is egy boldog napnak indult,
Ám egy mondattól, minden, minden beborult.
Teljes hír
Szeptember vége volt,
Napot, nem takarta felhőfolt.
Ez is egy boldog napnak indult,
Ám egy mondattól, minden, minden beborult.
„kicsim, elmúlt a láng”, mondat, az agyamba fúródott,
Lelkem elájult, szívem visítva dobbant, majd zsugorodott!
Nem! Az nem lehet! Szívem földre esett, könnyem a porban elterült,
Út porából font, súlyos, nyomorúságos, fojtogató palást, vállamra került.
Szívem csak rohant bolondul, izzadtan, zokogva vágtázott,
Egy csomó jajfa, ragyaverte törzsének nekicsapódott!
Már nem sírok, lelkemre sült az utolsó csepp könnyvizem,
Őt magát, helyét szívem trónusán, halálomig őrizem,
Áldott legyen mással is a csókja, áldott legyen minden napja.
Legyen élete szép! Isten, ahogy a csillagokat az égre hordja,
Ott magasan, már mozdulnak, lent a víz szalad,
Benne csak egy, a kő, kő az mozdulatlan marad.