Láttam az embert...
Írta: gufi Dátum: December 03 2012 09:40:44
V
És láttam az embert, mikor elköltözött.
A kínszenvedéstől ráncos volt és gyűrött;
a dráma színpadára sötét függöny hullt,
Teljes hír
Albert Ferenc
Láttam az embert…
Láttam az embert, amikor testet öltött.
Anyjának kínjától ráncos volt és gyűrött,
ilyetén lépett fel az örök színpadra,
de megszépült hamar; kisimult az arca,
midőn édesanyja emlőjére húzta.
Láttam az embert, ki tudásra szomjazott.
Könyvet molyolt, s nyűtte az iskolapadot;
tudás fájának érett gyümölcsét ette;
ráncolta homlokát vizsgák közepette;
hitte, hasznos lesz gond nélküli élete.
Láttam az embert, aki jövőt épített.
Jó kedvvel alkotott, nemzett gyermekeket;
Istenért, hazáért, családért dolgozott,
míg ereje, elméje végleg megkopott,
és béréért, éppen csak betevőt kapott.
Láttam az embert, mily tehetetlen s gyenge.
Arca agyongyötört, üveges volt szeme;
etették, itatták, ő kiszolgáltatottan
pelenkáját tépte, mely lógott cafatban;
szinte már nem is élt, vágyott a halálba.
És láttam az embert, mikor elköltözött.
A kínszenvedéstől ráncos volt és gyűrött;
a dráma színpadára sötét függöny hullt,
de szikár arca márványként kisimult,
midőn porhüvelyére a sírhant ráborult.