Rendhagyó virágballada(egy utcalány panaszaiból...)
Írta: barnaby Dátum: December 10 2012 11:55:37
V
Királynőként éltem, rabszolgává tettek
szerelemre vágytam, ó én szerencsétlen
mikor ezt elmondtam, majdnem agyon vertek..
Akkor azt gondoltam, nem is vagyok ébren...
Teljes hír
Én voltam az utca legszebbik virága
minden nyálas tróger, vágyta is a testem
álmaiknak lettem gyönyörű babája
lázzal égett kéjnek szolgálója lettem...
Ittak a cipőmből, tenyeremből ettek
lettem én az anyjuk, szemetesládájuk,
ordas farkasokból, báránnyá vedlettek
nekem panaszkodtak, én vigyáztam rájuk
Királynőként éltem, rabszolgává tettek
szerelemre vágytam, ó én szerencsétlen
amikor elmondtam, majdnem agyon vertek...
Akkor azt gondoltam, nem is vagyok ébren...
Nézd a repedt-sarkút, hogy kinyílt a szája,
"álmodik a nyomor", szerelembe esett
Lopott a körme is, megkopott a bája
indulj az utcára, s nem érhet "baleset"...
Rászoktam a fűre, nem út szélén termett,
"elhúztam a csíkot", könnyebb lett az élet
sokszor elbujdostam, ha rendőrt észrevettem
spóroltam a pénzzel, ám az semmivé lett...
Királynőként éltem, rabszolgává tettek
szerelemre vágytam, ó én szerencsétlen
mikor ezt elmondtam, majdnem agyon vertek..
Akkor azt gondoltam, nem is vagyok ébren...
Apám megtagadott, én meg az anyámat
rabja lettem drognak, fehér porban lelkem
Loptam, s kiraboltak, eltörték a lábam
a halált kívántam, jöjjön, de siessen...
Átkozott világ ez, elhagyott az Isten
koptatom a járdát, lépteim koppannak
Forró fürdőt vennék: lehet szentelt vízben?
Szajha lett a nevem, de Te ne hívj annak...
Királynőként éltem, rabszolgává tettek
szerelemre vágytam, ó én szerencsétlen
amikor elmondtam, majdnem agyon vertek...
Akkor azt gondoltam, nem is vagyok ébren...
Anyám, hogy ha hallasz, bocsásd meg a vétkem
ölelj úgy magadhoz, mint régen, kicsi lányod.
Apám ne tagadj meg, szeress úgy, mint régen
mielőtt elmegyek, már csak ezt kívánom...