Reménytelen
Írta: albatrosz Dátum: December 23 2012 16:32:30
V
Arcomat ezernyi könny áztatja,
ajkamat a fájdalom véresre marta.
Térdeimre roskadva bámulok lefelé,
millió szilánkra tört minden remény.
Teljes hír
Olyan a lelkem,
mint a kiszáradt oceán,
nem csillan meg rajta a napsugár.
Olyan a szívem,
mint a törött szárnyú madár,
nem szárnyalhat már tovább.
Arcomat ezernyi könny áztatja,
ajkamat a fájdalom véresre marta.
Térdeimre roskadva bámulok lefelé,
millió szilánkra tört minden remény.
Látom a mosolyod,
s kéksugaras szemeid...
Rám tekintesz,
s mégis átnézel rajtam,
mint egy korhadt fakeretes ablakon.
Nem látod a fájdalmam,
Nem érzed mennyire szeretlek...
Csak egy pillanat vagyok,
amit hamar elfelejtesz.
Én az életemed adnám Érted,
de Te egy mosolyra sem vagy képes.
Miért tűröm el mégis ezt?
Miért hiszem el, hogy ez másképp is lehet?
Miért dobom el a büszkeségem?
S újra meg újra miért próbálom meg
Meghódítani jéggé dermedt szívedet?