A "kanca"
Írta: mullerildiko Dátum: January 22 2008 10:51:30
T
Néha keménynek látnak,
Néha tehernek...
Teljes hír
Néha keménynek látnak,
Néha tehernek...
Amikor asszony voltam.:
Csak vertek, vertek, vertek...
A férjem állatként bánt velem,
Nem vette észre a törékeny asszonyi lelket,
Hogy õ volt-e túl erõs vagy én voltam gyenge...-
Az erõszak átvágta életem kötelékét mint kétélû penge...
Egykor bûszke " csikó" voltam,
Vágtattam a széllel,
A hegytetõn bátran néztem szembe a kopár vidékkel,
Szívem telve volt az emberbe vetett hittel...
DE az korbácsot vett kezébe
És töretett volna velem igát kerékbe...
Pedig húztam volna vele a terhet,
Ha nem csak vernek, vernek, vernek...
Csak egy kis simogatásra vágytam...
De Õ nem látott az orránál tovább,
Nem látta meg bennem csikóinak anyját...
Koloncnak kezelt,és rajtam verte el az út porát...
Igy hát megszöktem elõle,
Ki a szabad legelõkre.
Búsan bolyongtam...
Szívem és testem egyre vérzett,
Elfogták lelkemet a kétségek.
Egyszer aztán össze rogytam,
nem bírt el a lábam...
Valaki rám talált és ápoltak páran...
megszelidült lelkem az élet viharában...
Két csikónak adtam életet,
és tisztelték bennem az anyát,
lassan leszakadnak emlõimrõl és
Én mutatom nékik, hogyan tovább...
Szolgálják az embert,
ha az nem kegyetlen,
rájuk vár az anyaföld,
Szántsák csak velem töretlen...
Hálás vagyok az embernek,
De ha korbácsot vesz elõ,
akkor csak rúgjanak,
Szabadnak nevelem én õket,
Szabadnak,szabadnak...
2.
Két csikóm ,már az erejét méricskéli...
Néha egymásba harapnak és rúgnak,
Anyai szívem féltõn nézi...
egymásnak sebet okoznak...
Melyik állja a próbát,
Melyik ál majd a mén élére?
Ki tudja még ma?
A másik majd talán másik ménbe talál társra...
Szívüket a harc edzi...
Egy szebb és jobb viládra...