J. W. VON GOETHE: A KEDVES KÖZELSÉGE
Írta: Szollosi David Dátum: December 29 2012 04:48:17
H

Rád gondolok, ha napnak fénye csillog
kék tengeren;
rád gondolok, ha hold ezüstje villog
forrásvízen.
Teljes hír


Nähe des Geliebten

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt.

Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O wärst du da!
_____________________________________________


A kedves közelsége

Rád gondolok, ha napnak fénye csillog
kék tengeren;
rád gondolok, ha hold ezüstje villog
forrásvízen.

És látlak én, ha messzi út porából
felhő repül;
ha keskeny pallón járó éji vándor
reszket belül.

Sőt, hallak is, ha hullám ver szünetlen
sziklák falán;
ha hallgatózom elnémult ligetben
a csend után.

Hozzám közel vagy, mégis messze, messze,
s ez szomorít…
Leszáll a nap, jő csillagfényes este,
– lennél csak itt!
___________________________________________