Egy mosoly
Írta: vajay73 Dátum: January 04 2013 16:31:50
V
mosolyt sző arcomra
meleg tekintete,
s látom a szemén
ő már megértette,
Teljes hír
Szomorú emberek
arcukon közöny és bánat,
reménytelenségből sző a lélek
fátylat a világnak,
megfakult álmok
fájdalmas csüggedés,
a leomló álmok közt élni
túlságosan nehéz.
A szürke utcákon csend
mosolytalan arcok,
méla közönnyel vívnak
fájó lélek-harcot,
hiába a mosoly
mely szívemből fakad,
nem tudom vidámmá tenni
a szomorú arcokat.
Néha csillan egy szempár
mely reményből szőtt sugarát küldi,
ám örömét a szív
gyorsan elfelejti,
fordulnék utána
hogy lássam mosolyát,
ám lemondón mutat hátat
egy imbolygó nagykabát.
Hová lett a láng
mely lelket melegít?
Mely előre hajtja a sorsot
és élni megtanít?
Hol a vágy mely örömből készít
fátylat a holnapnak?
S a mosoly mely felmelegíti
a megfagyott arcokat?
Hová tűnt a jövő
csodaszép reménye?
Mely boldogságot hoz
az emberek szívébe?
Léptem zaja hallik
a szürke kopott utcán,
rám néz egy idegen
tétovázva, furcsán,
mosolyt sző arcomra
meleg tekintete,
s látom a szemén
ő már megértette,
megremeg a ránc
szája szegletében,
mosoly éled szomorú
őszinte szemében,
egy röpke pillanat
mely szívet melegít,
egy őszinte mosoly
mely a közönyön segít,
mely fénylőn megcsillantja
a lélek jóságát,
mely fellobbantja újra
a szívek gyertyalángját.