Dalaim
Írta: 100szorszep Dátum: January 28 2013 11:38:27
V
Hallom, mert ezt dobogja szívem,
a foglár, mint strázsa egy helyben.
Nem enged - szuronya kezében,
- üvölt : Soha ki nem eresztem!
Teljes hír
Szívmadár
Hallom, mert ezt dobogja szívem,
a foglár, mint strázsa egy helyben.
Nem enged - szuronya kezében,
- üvölt : Soha ki nem eresztem!
Hallom éles hangját, haragját;
- Azt nem is tudom, hányszor már!
Kiabál, hangja ostorcsapás.
- A szív pitvara rég zárva áll!
Hallom éles hangját, haragját;
- Azt nem is tudom, hányszor már!
Hallom, mert ezt dobogja szívem,
foglár, mint strázsa egy helyben.
Csak Istentől ...
Miért nem szűnik a fájdalom,
miért nem némul el bús dalom.
Meddig eleven még sebem,
van ettől kínzóbb, mérgesebb?!
Keserveknek sarát taposom,
miért nem adatik irgalom.
Bánat - Ó hagyj magamra kérlek!
Csak Istentől jöhet ítélet.
Kalitkában
Madarat sose fogtam,
kalitkában magam voltam...
Röpülni nagyon vágytam
rab madárként bezártan.
Ritkán, ha öröm megtalált,
madarat fogatni velem
bizony könnyen lehetett.
Mert szárnyára vett engemet...
Váratlanul nyílt kalitkám,
talán egy huncut kisgyerek
keze szabadon engedett.
Gyerek mást nem is tehet.