Eső áztatta földek,
Könnyáztatta remények.
Mi az, mi teljessé teszi énedet.
Kényszerbe visz, ne engedd,
Mert mindent elveszítesz.
Jó és rossz napok váltják egymást.
Könnyű köd ölel át a
Felismerhetetlen ég alatt,
Eső áztatta felhőkön ülök.
Fázós testem felhőpaplanba burkolom.
Csillagfénye melegít és világít.
Életem rejtélyes, angyali út vezeti,
Ajkam szó-nélkül marad,
Illúzió minden körülöttem.
Elvakít és torzít
Átírja testünk teljes voltát.
Körülölelő pillanat,
Végérvényesen elmarad.
Köd öleli arcomat,
Olykor megfejthetetlen,
Kezem angyali erő fogja.
Találd meg önmagad,
S a magad felé vezető utat.
Felérni a magasba, hol már a csillagok uralják az eget,
Szeretni s tudni mit diktál szívünk,
Felismerni azt, mi tisztát és újat ígér.
Színes gondolatok, selymes színes vágyakkal változást kér, s ígér.