Szeretlek édes, de soha nem feledlek
Írta: kormi37 Dátum: January 26 2008 06:11:20

Fájni fog szíved e zene hallatára,
Csordulni fog a könnyed mára.



H
Teljes hír

A zord felhõkbõl, csendes esõ esik,
Könnyem hullik, és patakká változik.
Szívemben õrzöm amit adtál nekem,
Könnyeimet nem állítja meg semmi sem.
Zokog a lelkem és fáj nagyon,
Hogy e nap elhagytál galambom.
Tovább állok, a kezem is fázik,
Bús lelkemet, már nem látod.
Zárom kapuját hét lakattal,
Kinyílni nem fog, megmarta a rozsda.
Szerelem rabja lettem valaha.
Nótádat ezerszer énekelem el,
Halld meg és szívedet az égig emelje fel.
Fájni fog szíved e zene hallatára,
Csordulni fog a könnyed mára.
Nótás kedvem oda vész örökre,
Mert szíved nem érez irántam semmitsem.
Egy nap még kiabálnád nevemet,
De én már nem hallom, mert elmegyek.
Soká vártam rád, és nem tudom miért,
Nem kaptam választ tõled ezért a szerelemért.
Homályos ködbe veszek nélküled,
Emlékkönyvbe írtam egy szót neked,
Én szeretlek édes és soha nem feledlek.
Temetõ kapujában jártál az este,
Egy szál virágot hoztál a sírhelyemre,
Hozzd vissza nekem a legszebb perceket,
Játszd a nótám hadhaljam idelent.
A lelkem válaszol, majd meglátod,
Egy sötét éjszaka az ablakodba szállok.
A szobádba fogok keringeni,
Szívedet meg fogom érinteni.
Ne félj a túlvilágon is gondolok rád,
Mert a szerelem folytatása van odaát.
Türelmesen várlak majd ott is téged,
Azon a gyönyörû holdfénybe boruló hajnalon,
Akkor majd elmondod szerettél nagyon.
Nem bánt engem már senkisem,
Angyalok között élem örökre életem.