Beszélõ természet
Írta: homancs Dátum: January 26 2008 06:12:48
T
Minden csendes,frissen pihen
Egy esõátjárta éjszakában,
Teljes hír
Minden csendes,frissen pihen
Egy esõátjárta éjszakában,
S a langyos,fényes ragyogásban
Minden élõ fa mámorosan zizzen.
Egy csemete hevesen gesztikulál,
Karját emeli az égbe,
A lengedezõ illatos szélbe
Kergeti még a múlt zivatarát.
A hullámzó rengeteg, táncba hívja
A lehulló falevelek seregét:
Körbe lengeti,rázza fáradt testét
S a szép,derûs idõket síratja.
Most mereng az erdõ árván:
Érezni a mámort,mely mindent áthat,
Nyugodni hagyja az áldott fákat,
Az álom színt magába zárván.
Fényözönben ébred a természet mélysége,
Csak a vén fák sírnak,aggodnak,
Mert õk tudják,hogy miért hallgatnak,
Hisz titokban a jövõ fagyos rejtélye.
Epekedõ áhitattal várják a következõ századot,
Mi veszélyt jelent a megfakult út nyomán,
Mint kitörni készülõ tomboló vulkán,
S reménykednek,hogy megvédik a fenséges földi jót.
Hiú gõggel párosul törékeny bûbája,
De a bölcs,lüktetõ lelke fárdt had,
Semmit sem vár s mindent ad:
Ez a természet szépséges csodája.