Radnai István:
ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR
ballag az igázott barom
miért is lett szitokszó
s közben mire gondol
ha megpihen kérődzik rajta
szomorú szemében nem látod
a marhahúsra bikára borjára gondol-e
bár mostanában egyetlen öröme
a széna legelni sem jár már nem jár
neki nem jár a szerelem
csak teje csak teje legyen sok
fejik a gépek a gazdasszony
kezéhez szokott jószág
csak bőg csendesen már nem tudja
hazafelé sem az utat
nem látott kaszálót tarlót
más igába hajtja fejét ő is
ballagott az igázott barom
csak álmodik ma róla
az utca pora ördögszekér bogáncs
áll naphosszat kérődzik rajta
ha az öregség még nem törölte le
te még emlékszel szóból értett
az ostorral te a bojtos farkával ő
hajtottátok a sok szomjas legyet
kinn a mezőn a szelet bögöly járta
ha elittad nyikorgott a szekér
odalett a háj ára ma hasadon viseled
férfiterhed a gömbölyű pocak
s a vízben vegyszerekben keresed
íztelen a tej és meg sem alszik keserű
az emelet napközben is fogva tart
a gyerek albérletbe költözött régen
húztál barom igába hajtva busa fejed
népboldogítás vagy tőke
neked egyre megy kérődzni már hiába
versben ballag korhad a szekér
miközben olvasod a négy ökör
dús tőgyű tehenekké változott
mi jut eszedbe amekkora ökör vagy
bika múltadból feszes pruszlik
pörgő szoknya tánc rágsz egy fűszálat
szomorú szemed kidülled
odakint felbőg az autó vasszekér
benned ébred a szitok hogy lépni sem tudsz
álmodban ballag az igázott barom
járomszög bot pipa esik ki a kezedből
a kavinton szinte mindig elgurul
reklám spórol helyetted s a téli gumin ülsz
kemény a szék akár a deszkabak
az ágyról hiányzik asszony- és szénaillat
nem hívogat kazal s hol választanál
csillagot kintről vakít az utcalámpa
csorog az élet roskad a szekér
bognár vasalt fejedre ráfot üres a saroglya
térded nyikorog nem a kerékagy
s marha fejjel nem gyűjtöttél eleget
(P. Sándor és B. Mityka ihletett meg)