Öreg fák közt ringatózik az este
Sápadt teli-Hold fogad kegyébe
Az éj bársony párnáján szendergek
Fátyol táncot lejtenek az emlékek
Ártatlan szerelmem szemedbe veszett
Nappal miattad születtek a versek
Tollamra tapadó kimondatlan szavak
Versenyre kelve, papírra kívánkoztak
Réges-rég volt, mikor csak miattad éltem
Itt maradtál édes-fájón emlékemben
Álmomban feltöröd magányom lakatját
Együtt éljük újra szerelmünk tavaszát
Dalt dúdolsz, fülembe súgsz ezernyi szépet
Én tenyerembe újra írom versemet.