Engem az ébredő Tavasz hozott a világra
Sejtjeimbe épült a kikelet minden virága
Tavaszi dagállyal a kos havába
Az életbe lökött vizek áradása
Velem született rügyben a kezdemény
Szüleim szemében boldogság, a remény
Anyám keze, lágy szél simogatta arcom,
Talán sejtették kemény lesz a sorsom
Új lapot nyitottak a Nagy-Akasa könyvben
Teleírták örömmel, bár néha hullt a könnyem
A lapok lassan betelnek, maradt tán pár sor
Bízom, a tavaszi áradás még továbbsodor
Köszönöm Istenem, hogy megélhettem
Ezt a napot, hogy hetvenegy lettem!