Már csak egyet szeret szívem
Írta: csak-fater Dátum: January 27 2008 11:13:25
Hiányzik kedvesem, s nála megannyi szeretõ gondolatom.
C
Teljes hír
Már csak egyet szeret szívem
Ahogy az aranyló Nap nyugovóra tér a horizonton,
S felbukkan az ezüstruhás lógóorrú Hold az égbolton,
Fanyar íze lesz számnak, s összeszorul torkom,
Hiányzik kedvesem, s nála megannyi szeretõ gondolatom.
Hiába töltöttük együtt a gyönyörnapot, estére hiánya, mindig hiánytokoz,
Fülembe sokáig édesen csengõ, drága szavaival, megnyugvást hoz.
Ahogy az aranysárgán csillogó csillagokat nézem,
Lágy, szeretõ, melegséget adó tekintete engem néz, érzem.
Nagyon messze van most tõlem, mégis oly közel érezem,
Mert hõn és színtisztán a szívembõl szeretem.
Isten adhat, s elvehet akár csodás szerelmeket,
Bármikor próbára teheti hitünket, szerelmünket.
De nem engedek mézcsorgató hamis szavaknak,
Érzékin érintõ kezeknek, sem csábos kacsintásoknak!
Noha volt hajdanán, hogy meg-megbotladoztam, eltévelyedtem,
A szürke köveket, kínálkozó, fényesen ragyogó gyöngynek hittem.
Tegyél próbára Istenem! Mára már sziklaszilárd hitem,
Rendíthetetlen akaratom, s vele a szerelmem!
Szívem sokat látott, csatangolt szerte a világban,
Boldogságát keresve a bábeli zûrzavarban.
Volt, hogy bizton hitte tudatlanságból, a hõn áhított szerelem fûtötte,
Ám megégett, rádöbbent, a pokoltüzének lángnyelve mi megperzselte.
Már nem csatangol, hisz nincs miért, lenyugodott, s csak egyet szeret igazán.
Mit is kívánhatnék? Éljünk nagy szerelemben hosszú éveket egymás oldalán!