Ne fordítsd a hátad, kell egymáshoz szólni
Ne rekedjen benned, ki kell azt mondani.
Arcod simogatom, mint tavaszi szél,
Csak annyit kértem. hogy őszinte legyél
Ne nyomja szíved a gond és a bánat
Tán nem nagy a baj, csak te látod annak
A rohanások közt meg kell szólalni
Kell a másiknak néhány percet adni
Hiszen szívünk is egy ütemre dobban
Ki érthetne meg anyádnál jobban
Hát ez a baj, hogy elhagyott a kislány
Megértem, fáj a szívednek a hiány
Ilyen bizony megeshet az életben,
Rá se hederíts még, így tízévesen