Napjaink akkordjaként
Írta: gabriel Dátum: January 27 2008 15:12:35
T
Szende párharc a sehonnai,
senkinek nem adózó magánnyal,
Teljes hír
Szende párharc a sehonnai,
senkinek nem adózó magánnyal,
pincék hidege csap át az úton.
S mégis én fázom csupán?
Szertelen percekbe beleveszett,
álomszép, morgó, puhán duruzsló
hangoktól az éj könnyet ejt.
S mégis én fázom csupán?
Émelygõ, mézet csepegtetõ
ezüsttálba meredõ lányka a nap,
dübörgõ, fenyegetõ mostoha a lét tán.
S mégis én fázom csupán?
Csak pereg, pereg a homokízû perc,
csak ostrom, csak iszony,nem tiéd:
az idegen, felém nyúló kéztõl, légies tánc.
S mégis én fázom csupán?
Reszket, már kékül sötétlõn,
bíborban serceg az ég alja,
megfeneklik minden átkozott idõszerû strófád,
S félek, tudom, megfagyok! Csupán!