KEZEK AZ ÍRÓASZTALON
Írta: Szollosi David Dátum: May 21 2013 05:29:29
H
Ülök az íróasztalomnál,
nyugtatom lapján két kezem,
nézem a szeplőket, a ráncot,
s egy kép ugrik be hirtelen.
Teljes hír
Kezek az íróasztalon
Ülök az íróasztalomnál,
nyugtatom lapján két kezem,
nézem a szeplőket, a ráncot,
s egy kép ugrik be hirtelen.
A kék erek, a pergamen bőr,
mint áttetsző pauszpapír;
ujjak: idegek, inak, csontok,
egy kéz, mely száz évet kibír.
Anyám keze… Remegve fogta
a kanalat, a poharat;
evett, bár étvágya már nem volt,
s én néztem, néztem ezalatt.
Ezek a kezek mily sokáig
ringattak engem hajdanán,
később vasaltak, főztek, mostak
húsz hosszú éven át reám.
És nem fáradtak, nem pihentek,
varrtak, stoppoltak gondosan;
nem csókoltam őket elégszer,
máig is szégyellem magam.
Most itt ülök, a kezem nézem,
tenyerem lenn, kézfej fölül,
s egy kellemetlen érzés kúszik
elő a vén szekrény mögül.
Az elmúlás, a menthetetlen,
mely csontot, izmot nem kímél,
agyat és szívet követel majd
tőlem, s mindenkitől, ki él…
_______________________________