Árapály
Írta: gufi Dátum: May 23 2013 19:34:57
V
Szíved ármány sebezte,
néha szakad a heg.
Még ma is fájó a gondolat,
vajon ez mért történhetett?
Teljes hír
Albert Fernc
Árapály
Szíved ármány sebezte,
néha szakad a heg.
Még ma is fájó a gondolat,
vajon ez mért történhetett?
A kérdésre nincs felelet.
Mint lelkes Don Quijote
lesem némán arcod;
hangod bilincset ver szívemre,
melynek mély-bordó bársonya
lágyan, simogatón karcol.
Mily keserédes mosoly
gondjaid palástja;
komor, szomorkás, fájó e kép
midőn zöldes-barna szempár
villan az esti homályban.
Leküzdhetetlen a gát,
mi falként tornyosul;
majd emberöltő a távolság
és a könyörtelen idő
velem, eszét vesztve száguld.
Nem lehetek támaszod,
páncélom rozsda mart;
így rajta a vihar áthatolt,
mit szélmalmom motollája
őszülő fejemre kavart.
Tűnődöm, majd elcsitul
mint tenger hulláma,
mely lágyan sziklaszirthez simul
homokos part föveny ágyán,
várva csendben árapályra.