A festő
Írta: hzsike Dátum: May 30 2013 18:25:14
V
A parti fűz alatt egy festő álldogált,
regélve vászonra az édes látomást.
Az éjjel hosszú volt, s az álom bőkezű,
egy lánnyal álmodott, a kép oly ködszerű.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
A festő
A parti fűz alatt egy festő álldogált,
regélve vászonra az édes látomást.
Az éjjel hosszú volt, s az álom bőkezű,
egy lánnyal álmodott, a kép oly ködszerű.
A haja szőke volt, csigázta déli szél,
a szeme égszínű, az ajka, mint a vér.
A hangja búgva szólt, mint gerle nászdala,
alakja nád-sudár, ő volt a vágy maga.
A lánynak szárnya volt, s repült, mint szél tova,
a festő lángra gyúlt, s dalolt, mint még soha.
S az égben összeért e két lény lelke is,
s egy érzés járta át a szívük berkeit.
A Napfény dajka volt és fényben fürdetett,
szerelmük friss öröm, vérükben lüktetett;
de elszaladt az éj, s a lány hiánya fájt,
a fájdalom mi marta szinte húsba vájt.
A parti fűz alatt az Isten tett csodát,
gonddal elkészítve egy nászi nyoszolyát.
Egek kéklő vásznán az álom teljesült,
S Mennyek oltárcsendjén a lelkük egyesült.