A gyertyák nekünk, értünk égnek.
Viasztestükben láng a lélek.
Lángjuk lobog lenge légben,
Viasztest olvad forró fényben.
Míg élünk, kísérnek minket,
Beragyogják ünnepeinket.
Halálunk óráján megsiratnak,
Viaszkönnyeket hullatnak.
Amikor csonkig égett a gyertyánk,
Többé már nem látjuk egymást.
Lobban a láng, kialszik,
Kanóca még füstöl egy kicsit,
Illattal búcsúzik, emlékezik.