A Markóban
Írta: gufi Dátum: June 15 2013 15:21:37
V
Én kín – (n), fapadon merengő,
bent, pulpituson bírónő.
Igaz, „még” csak tanú valék,
gyomrom mégis gyermekmarék.
Teljes hír
Albert Ferenc
A Markóban
Én kín – (n), fapadon merengő,
bent, pulpituson bírónő.
Igaz, „még” csak tanú valék,
gyomrom mégis gyermekmarék.
Várok, mikor szólít a hang,
ódon, s komor itt kinn a pad.
Hangszóró zizzen. Tán „Isten”
szólít, mély hangon szelíden.
A tárgyaló terembe hív;
máris torkomban ver a szív,
úgy zakatol, mint egy vonat,
mely alól talpfa kirohadt.
Megyek. Bent kérdik nevemet,
és hogy mit tevékenykedek.
Az ügyésznő szúrós szemmel
kérdez szóval, s tekintettel:
- A per tárgyáról mit tudok?
Én már eskü alatt vallok.
Válaszom kielégítő.
Most megkérdi a bírónő:
- Van még kérdés a tanúhoz?
Nincs, így hozzáfog és lapoz.
Mit ismertet, néhány oldal,
amit a nyomozat taglal.
Néha felnéz, már-már kedves;
gyomrom szorítása enged,
fantáziám elkalandoz,
pulpitustól lágy pamlaghoz.
Vajon ott is kételkedik,
míg vajként kalácsra kenik.
Illan pajzán látomásom,
gyanúsítotthoz szól vádlón:
- Így történt, mint tanú mondja?
- Igen: Jön annak válasza.
- Kérdést ki óhajt feléje?
- Én tennék. Jelzi védője.
Kérdésben rejti a választ,
védence lefagy, megfáradt.
A bírónő szól isméten:
- Önökre már nincs szükségem,
távozhatnak, mára ennyi.
- Végre! ... Fel lehet lélegezni.