NYÁRI ZÁPOR
Írta: Szollosi David Dátum: June 18 2013 06:15:05
V

Még délelőtt – felhőtlen napsütés,
nem fújt a szél, harminchat volt a hőfok,
az utca csendes, nincs tülekedés,
árnyékba bújni mindenkinek jó ok.
Teljes hír

Még délelőtt – felhőtlen napsütés,
nem fújt a szél, harminchat volt a hőfok,
az utca csendes, nincs tülekedés,
árnyékba bújni mindenkinek jó ok.

Ám dél körül már változott az ég,
a bárányfelhők rendre gyülekeztek,
derült volt köztük, kék volt még az ég,
s a turisták térképpel közlekedtek.

A hőség persze nem hagyott alább,
a fülledtség a bogarat lenyomta,
egymásra néztünk, ki bírja tovább,
csak inni, inni, ez volt párom gondja.

Aztán egy nem várt éles csattanás,
vakító villám cikázott az égen,
ablak csapódott, lett nagy futkosás,
teremtett lélek nem maradt a téren.

Dézsából, százból mintha öntenék,
rákezdett, porzott, harsogott a zápor,
rohant az ár, hisz’ nincsen rajta fék.
ömlött ereszről, szomjas téri fákról.

Valódi nyári zápor volt, igen,
mindennel együtt – nem tartott sokáig,
váratlan indult, s állt el hirtelen,
nem érdekelte, hogy tetőnk beázik.

Ismét a nap süt, fényesen ragyog,
forró aszfaltok, falak gőzölögnek,
autók járnak, nyílnak ablakok,
bennük kíváncsi népek könyökölnek.

Ilyenkor ózondús a levegő,
az esőillat megtölti tüdőmet,
ó nyári zápor, mindent éltető,
megifjodásom várom mindig tőled!
_______________________________________