A szárnyas ló repül velem,
Én Pegazusnak nevezem.
Hegyek, völgyek, felhők felett,
A múzsák hegyére kerülök.
Verseim bimbói kinyílnak,
Színes virágba borulnak.
Ritmikus a muzsikájuk,
Rímek páros tánca csábít.
A kritikus ócsárolja,
Sebaj! Neki ez a dolga.
„szabálytalan a formája,
Unalmas hangulat-világa”
„ Ma ne olvasd, talán holnap,
De csak akkor, ha álmos vagy”
Így dicséri a versemet,
De ez nem bosszant engemet.
Verset írni bezzeg nem tud,
Tolla lúdtoll, ő maga lúd.
Gágog reggel, délben, este,
Ő a művészek keresztje.