Utolsó (?) szeretkezésünk
Írta: laszlo1988 Dátum: January 30 2008 10:09:30
T
-Kérlek! Még egy órára legyél enyém
Teljes hír
Könnyeiddel küszködve mondtad:
-vége
(és mégse).
Nem! Az valahogy nem lehet,
hogy ily könnyen ellököd magadtól
a velem töltött csodás perceket.
Csupán egy órára még,
(mert nekem nem volt elég
a veled töltött idõ,
s tudom,hogy szerinted is kevés
és rájössz majd,hogy ez tévedés).
Bizonytalan vagy magadban:
(nem értelek)
-megértelek;
azt mondod: -fontos vagyok neked
és szeretsz...
(önmagaddal küzdesz),
ugyan minek, ha a csodát mi köztünk volt
még a külvilág mocska sem törte meg!
-Kérlek! Még egy órára legyél enyém,
talán utolszor (?)
legyen úrrá rajtunk a tüzes szenvedély.
(?) Nedves tekinteted rám emelted,
pirult arcod tenyerembe temettem
(ne csupán értem tedd
kérlek)!
Magadhoz húztál és keserû ambrózia csókod
ráfagyott ajkamra,
(ízét még most is érzem),
végigsimítottam tested gyönyörû ívét,
lágyékod forró ölelésében hagytam elveszni
remegõ kezem,
(keserû könnyeimmel küzdöttem
én is),
férfiasságom puhán magadhoz ragadt
(apró sóhajok hagyták el ajkad)
pont oly tüzes és szeretõ voltál, mint máskor
(miért kell,hát elválnunk egymástól?).
Két puha combod-széttártad nekem
(a bebocsájtást most sem kellett kérnem),
mellbimbóiddal játszott nyelvem
csípõd ringattad
finom kéj-hangod, forró leheleted fülembe
zihált,
tudtam,hogy már nem sokáig tartod magad
(Kívánsz, pont úgy, mint két nappal ezelõtt)
megragadtad férfiasságomat
és magadra húztál...
(dühített engem a vágy
tudtam,hogy ezek után kihûlt ágy
fogad majd éjjel magába
s tested édes illatába kell álomra hajtani fejem
látod! én is könnyezem).
Apró mozdulattal lelöktél magadról
(gyönyörû tested már rajtam lovagol),
vadul játszik csípõnk
(félsz te is,hogy ez az utolsó nászunk)
mindketten a gyönyör kapujában állunk,
erõsen szorítalak magamhoz
(nem csupán amiatt)
még jobban húzol te is magadra,
megremegek -fájó csodás pillanat,
elgyengülök-
(megrémülök,
nem ez nem lehet elbocsájtó mozzanat).
Ugyanaz a vágy, szenvedély és érzelem,
mint eddig bármikor...
Mindketten könnyezünk, forró testünk
egymásba simul,
összeolvadunk csendben,szótlanul:
azt mondod, szeretlek
(elvileg vége már)
én is szeretlek...
Visszavárlak, egy kicsit repkedj egyedül
szerelem madár...