.jpg)
Apját várja folyvást haza már,
szemén a bánat árja - vágy,
pedig ontja rá bő szeretetét
anyja, s gondviselés bőségét...
Mégis elégtelen a Vannal,
lehet bár minden - nagy kalappal!
Vele együtt!? - csak ritkuló alkalom,
A ragaszkodás nem mindennapi,
s alkalmi minden telefonhívás!
Fanninak szemében a remény
fészkelve bujkál, meg is feszül.
Apa egyszer végleg hazatér!?
Fanni holnapját mégis féltem,
ki lesz a vészes bajban vétkes?
Nézem gyakran Fanni kórlapját,
Ismét nagyon féltem holnapját!