Régi padlás
Írta: hzsike Dátum: August 28 2013 19:00:46
V
Régi padlás, öreg láda,
rozsdás lakat vigyáz rája,
ebben őrzöm minden kincsem,
árva vagyok, senkim sincsen.
Teljes hír
H.Gábor Erzsébet
Régi padlás
Régi padlás, öreg láda,
rozsdás lakat vigyáz rája,
ebben őrzöm minden kincsem,
árva vagyok, senkim sincsen.
Csak az emlék maradt vélem,
mesél, zenél, dalol nékem,
s gyermek leszek, gyermek újra,
elmerülve méla múltba.
Van itt minden: régi óra,
porcelánból törött gólya,
tükör, nyaklánc, könyvek, gyöngyök,
agyagból gyúrt kis göröngyök.
Lapul itt egy régi irka,
benne elkent irka-firka,
szívem szorít, nagyot dobban,
ezer emlék lángra lobban.
Karcos padok, szálkás székek,
füzethalmok tengerkékek,
szünetcsengő, harsány hangok,
palatábla, krétarajzok.
Szilaj idők édes íze,
apró csalás kétes híre,
„költőfiú” ékes szava,
tudásszomjunk türkiz tava.
Átölelnek selymes képek,
álmok, vágyak, vétlen vétkek,
szűzszerelmek, drága imák,
újra enyém már a világ.
Régi irka levelet rejt,
egy szép nevet sose felejt,
kezem lágyan siklik rajta,
„haja ében, szeme barna.”
Nincs már köztünk, elment régen,
ő volt az én esküvésem,
égre nézek, fáj a hiány -
vigyázz reá, ládafiám!